Egy gyors bevezető az életemről és egy kis tanulság.

Sziasztok!

Ott kezdeném, hogy 19 éves vagyok. Most volt a szalagavatóm és hétfő van. Tanulnom kéne érettségire, de hát inkább elkezdek egy blogot. :D Azért vágok bele, mert minnél több lánnyal beszélek, annál jobban kezd leesni az a dolgo, hogy nem szeretitek magatokat vagy pedig azt hiszitek, hogy másoknak nincsenek olyan problémáik, mint nektek és egyedül kell végig csinálnotok mindent. Pedig ez nem így van! Persze ezt biztos sokszor hallottátok már, de remélem azért mégis tudok nektek ezzel a naplóval segíteni egy kicsit.

Először azt gonoltam magamban, hogy előbb kellett volna ezt elkezdenem, hiszen már kiléptem a zűrös kamasz korból és lehet nem lesz annyira érdekes számotokra a blog. De aztán rájöttem, hogy igy sokkal jobb, mivel már tiszta fejjel visszagondolva tudok tanácsot adni és segíteni nektek, mert ez a legfőbb célom.

Szóval egy kicsit az életemröl:

Mint minden embernek nekem is rengeteg családi problémával kellett szembenéznem. Kezdve azzal, hogy apám félig gyógyult alkoholista (mostmár), anyám pedig többszőr is volt a kórházban, mert...pontosan nem is tudom, hogy miért a lényeg, hogy megőrült kicsit. Ezt én 14 évesen úgy kezeltem, hogy fogtam magam választottam egy budapesti gimnáziumot és önnálósítva magam beköltöztem a nővéremmel- aki akkor 23 éves volt- anyukám lakásába.

Persze ezzel jöttek csak a problémák. Elsősorban anya nagyon nehezen viselte, hogy hetente 2-3 alkalommal megyek csak haza, így a fél életem azzal telt, hogy vagy veszekedtünk vagy épp nem beszéltünk egymással. Az új osztályomba való beilleszkedés sem volt könnyű. Nem vagyok egy barátságtalan ember, de mi vele ez az osztály 1.- től kezdve volt együtt nehezen engedett be új embereket, így fél évig csak egy másik új lánnyal voltam és valahogy ufónak éreztem magam a kissé sznob és rengeteg félelemmel küzdő kamasz közt. Aztán persze a második félévben minden kezdett rendeződni és nyáron minden szuper volt.

2. Évben fél évig megint csak veszekedtek anyával, de most nem a levállás miatti félelmei miatt, hanem azért mert rossz társaságba keveredtem. Szerelmes lettem egy olyan fiúba, akinek a társasága igen zűrösnek nevezhető. Mondjuk azt, hogy sokszór ittunk és csináltunk más dolgokat, amitről kissé szétestem. A fiút ebben az esetben Oroszlánnak fogom szólítani, lesz még róla szó a továbbiakban. Ebből a társaságból kikeverednem nem volt olyan nehéz, mint anya gondolta. Volt egy holtpont, egy olyan pillanat amikor kívülről láttam az eseményeket, talán valaminek a hatására és nagyon nem tetszett. Azt láttam, hogy nem a szeretet vesz engem körül ebben a baráti körben, hanem elsősorban a szer okozta önzés és befeléfordulás. Szóval úgy döntöttem, hogy nekem erre nincs szükségem és leálltam.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az osztályban szerzett barátaim velem maradtak annak ellenére, hogy kissé elhanygoltam őket. Másrészt pedig a régebbi barátaim is megmaradtak. Amikor eldöntöttem ezt a dolgot kicsit minden megváltozott. Új embereket ismertem meg, új fiú kezdtek tetszeni és nyugottabb lettem én is. Azóta egész sok fium volt már és mindegyik nagyon kedves és aranyos volt, de senkit sem szerettem annyira mint az oroszlánt. Vele azóta is jóban vagyok és sose leszünk csak barátok, de majd erről is szívesen írok nektek. Még mindig Pesten lakom, már nem a testvéremmel, hanem egy lakótársal, aki márciusban fog kiköltözni és végre egyedül élhetek majd. Nagyon szeretnék egy macskát is :)

(Ha idáig eljutott egy fiu az olvasásban, akkor most neki szólok, hogy ez egy lányos fejezet lett a végen, de ígérem a következőt a fiúknak írom)

Azért kezdtem a blogot, mert szombat este az After bulinkon annyit gondolkoztam a fiatalokon és, hogy némeik mennyire el van tévedve. Ma ezek közül egy lányt emelnék ki, aki azt mondta nekem, hogy annyira rossz neki, hogy nem érzi magát szépnek és lát engem, aki gyönörű vagyok és nagyon irigykedik.

Lányok! Ez talán elcsépelten fog hangzani, de az amit belül gondoltok magatokról kisugárzik kifelé. Csak figyeljétek meg! Határozzáktok el egy nap, hogy ma boldog leszek és szép és vonuljatok végig az utcán ezzel a nagyon lendülettel. Csak nézzétek meg mennyien fognak rátok flefigyelni. Nyugodtan mosolyoghattok is, mert az még szebbé tesz titeket. Ismerek egy lányt, aki tényleg nem egy kifejezetten szép teremtés, se az arca se az alakja, mégis, ahogy megy az utcán és mindenkire széles mosollyal rávigyorog és látszik, hogy elégedett magával, egyszerűen mindenkinek tetszik. Nem hinném el ha nem a saját szememmel láttam volna, hogy olyan fiúk jöttek oda udvarolni neki, elhívták őt randira csak úgy, mert látták, hogy egy király csaj belül. Persze nem azt mondom, hogy mindenkivel ki kell kezdeni az utcán, aki csak szembejön, mert nem tudhatod, hogy milyen ember, de bízz magadban és ne gondold, hogy nem vagy szép mert nem számít annyira csak az, hogy milyen vagy belül. Csak gondolj bele, hogy mennyi szép lány van a világon és mégi, miért pont azt az egy lányt választja mindenki?

Na úgyhogy csak magabiztosan csajok! Hiszen mind gyönyörűen vagytok!

U.i. : Ha tetszett iratkozzon fel :) holnap jön a folytatás! 

Észrevételeket szívesenf fogadok a kovacsemma@hotmail.hu e-mail címemre. 

Megosztás a facebookon